A hidrazin-hidrát és alkalmazása a vízkezelésben

Hidrazin-hidrát, más néven hidrazin-hidrát, a hidrazin (N2H4 · H2O) monohidrátja. A látszólagos állapot színtelen, átlátszó, erős lúgosságú folyadék. A sűrűsége 25 ℃-on 1,032, forráspontja 118,5 ℃ és gyulladási pontja 73 ℃. Jó az oldhatósága, bármilyen arányban keverhető vízzel, alkohollal stb. Éterben és kloroformban nem oldódik. Permeabilitással és korrozív tulajdonságokkal rendelkezik, és korrodálhatja az üveget, a gumit, a bőrt és a parafát. Erősen redukálható, és spontán meggyulladhat vagy hevesen felrobbanhat, ha oxidálószerekkel találkozik.

Hidrazin(N2H4) úgy állítható elő, hogy a hidrazin-hidrátból eltávolítunk egy önmagában megkötött vízmolekulát. A hidrazin szúrós szagú, színtelen olajos folyadék. A hidrazin sűrűsége 25 ℃-on 1,013, forráspontja 113,5 ℃, és higroszkópos. Füst bocsáthat ki a levegőbe. Ha hosszabb ideig van kitéve levegőnek, vagy rövid ideig magas hőmérsékletnek van kitéve, akkor robbanásszerűen lebomolhat, ezért nitrogéngázban, zártan kell tárolni. A hidrazin veszélye sokkal nagyobb, mint a hidrazin-hidráté, és a kémiai tulajdonságaihidrazin-hidrátfőként a szerkezetéből adódik, kémiai tulajdonságaiban nincs lényeges különbség.

Elméletileg a downstream termékek előállítása során, mivel csak a hidrazin reagál a hidrazin-hidráttal, hidrazin-hidrát helyett hidrazin is használható. A hidrazin veszélye azonban túl nagy, ezért a biztonság szempontjából a gyártásba, tárolásba, szállításba és felhasználásba fektetett költség túl magas, sokkal kevésbé biztonságos, megbízható és gazdaságilag praktikus, mint a hidrazin-hidráté.

Hidrazin vízkezelő szerek gyártásában is használható, főként kazánleálláskor korrózióvédelemre és üzem közbeni oxigénmentesítésre, valamint folyamatosan bővül a piaci alkalmazása. Az oldott oxigén a korrózió fő oka a melegvíz-cirkulációs rendszerekben, a kazánokban és az olajkutak vízburkolatában. A hidrazin-hidrát ezekben a rendszerekben közvetlenül használható deoxidálószerként, 1500-2000 tonna éves becsült igény mellett. Vízben, alkoholban, ammóniában és aminban oldódik, vízzel azeotrópot képezhet, különösen lúgos oldatokban erős redukálhatóságot mutat.