Ismerje meg a polivinil-pirrolidont (PVP)

Polivinil-pirrolidon(PVP) egy nemionos polimer vegyület, amelyet N-vinil-pirrolidon (NVP) polimerizációjával állítanak elő bizonyos körülmények között. A PVP két különböző formában kapható, folyékony és szilárd formában, a leggyakoribb a por, a vizes oldat és a szerves oldat. A PVP-t először a BASF találta fel 1938-ban. Mivel az emberi plazmafehérjékhez fiziológiailag hasonló polimer, egykor a plazma helyettesítőjeként használták a második világháború idején. A PVP előnyei a kiváló oldhatóság, a kémiai stabilitás, az alacsony toxicitás és a filmképző tulajdonságok. Nagy az igény a segéd-, adalék- és segédanyagként való alkalmazásokhoz. Ez egy széles körben használt finom vegyi termék az orvostudományban, a textilekben, a vegyi anyagokban és az italokban. , napi vegyszerek és egyéb területeken.

PVPJelenleg négy típusra osztható: ipari minőségű, kozmetikai minőségű, élelmiszeripari és gyógyszerészeti minőségű. A folyamat nehézsége, a műszaki követelmények és az eladási ár fokozatosan emelkedik.

A PVP fő termékfajtái és specifikációi molekulatömeg szerint viszkozitási fokozatokra oszthatók: K-15, K-30, K-60 és K-90. A K érték fontos tényező a PVP különböző teljesítményeinek meghatározásában. A K érték a polimer híg oldatának mért viszkozitásából számított értékre vonatkozik. Ez összefügg a polimerizáció mértékével vagy a molekula méretével. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a K érték, annál nagyobb a molekulatömeg, annál nagyobb a viszkozitás és annál erősebb a tapadás. .

Két fő szintézis technológia létezikPVPmonomer NVP: acetilén módszer és γ-butirolakton módszer

A PVP előállítása magában foglalja a monomer NVP szintézisét és a polimer PVP szintézisét. A monomer NVP szintézis folyamatában a kulcsfontosságú technológiák a monomer szintézis technológia és a monomer tisztítási technológia; míg a polimer PVP szintézis folyamatában a legfontosabb technológiák a polimerizációs technológia és a szárítási technológia.