A piridinről

piridinelőször 1876-ban szintetizálták acetilénből és hidrogén-cianidból. Az aldehidek vagy ketonok reakciója ammóniával a legáltalánosabb szintetikus reakció piridinbázisok előállítására, és lehetővé teszi különféle piridinszármazékok előállítását. A piridin előállításának legelterjedtebb módja az acetaldehid és formaldehid reakciója ammóniával. A piridin ciklopentadiénből is előállítható ammoxidációval, vagy 2-pentennitrilből ciklizálással és dehidrogénezéssel. A furfuril-alkohol vagy furfurol reakcióba lép ammóniával a gázfázisban, és piridint képez.

A piridint széles körben használják oldószerként a szerves kémiában és az ipari gyakorlatban.

A piridin egy hatékony, bázikus oldószer, amely viszonylag nem reagál, ezért jó savmegkötő. A piridin a választott oldószer az acilezési és dehidroklórozási reakciókhoz. Oldószerként is használják festékekhez, gumikhoz, gyógyszerekhez, polikarbonát gyantákhoz és textil víztaszítókhoz. Nagy mennyiségű piridint használnak

intermedierként szubsztituált piridinek, piperidin, mezőgazdasági vegyszerek (herbicidek: diquat, paraquat; rovarölő szerek: klórpirifosz; fungicid: pirition), gyógyszerek és egyéb termékek gyártásában.